A dalmát hátország hagyományos kőháza egy átgondolt egész, amelyet a karsztvidéken töltött évszázadok tapasztalata hozott létre. Minden elemének – a faltól a kéményig – egyértelmű oka van: funkcionális, klimatikus és társadalmi. Ezek az építészeti elemek teremtik meg a ház és a hozzá tartozó tér felismerhető identitását.
Építészet és formák fejlődése
A távoli múltban az otthonok rendkívül szerények voltak – gyakran csak egyszobás házak középen egy kandallóval, ahol emberek és állatállomány néha egy fedél alatt éltek, csak egy könnyű válaszfal választotta el őket. A fejlődés többszobás házakhoz vezetett, amelyek vízszintesen és függőlegesen is bővültek:
- Torony (emeletes épület): A földszinthez egy alvásra használt emeletet építettek, míg a földszinten kocsmák (bortermelő vidékeken) vagy istállók (állattenyésztő vidékeken) találhatók.
- Kužina (tűzijáték): A kandallóval rendelkező fő helyiség gyakran egy különálló földszinti helyiség volt, amely a felső emelet mellett helyezkedett el, hogy könnyebben lehessen kommunikálni az udvarral és a füstöt a tetőn keresztül el lehessen vezetni.
- Napelemes (balatura): Az egyik legszembetűnőbb elem a külső kőlépcső, amelynek terasza összeköti a földszintet és az első emeletet. Általában a déli oldalon található, védve a kocsma bejáratát a naptól, télen pedig a napsütésben való munkavégzés és pihenés helyszínéül szolgált.
Anyagok és építési technikák
A fő és mindenütt jelenlévő anyag a kő, miközben a fa felhasználását minimálisra korlátozzák (tetőszerkezet, padlók, alkalmi válaszfalak) a természetben előforduló ritkasága miatt.
- Falak: A legrégebbi falak akár egy méter szélesek is voltak, kétoldalasak, középen apró kövekkel kitöltve. A sarkokat (kantunokat) nagyobb, jobban kidolgozott darabokból készítették az erő és a szépség kedvéért.
- Tetők: A szerkezetek egyszerűek, oromzatosak, alkalmazkodtak a kőlapok vastag burkolásához. A lapokat gyakran mészhabarccsal vonták be a szivárgás megakadályozása érdekében, kivéve a konyhákat, ahol a füst a repedéseken (hézagokon) keresztül távozott.
Részletek, amelyek otthonná teszik az életet
A ház minden elemének megvolt a maga funkciója, de esztétikai értéke is:
- Ablakok és ajtók: Az ablakok eredetileg kicsik voltak a biztonság és az üvegtakarékosság érdekében, míg a bejárati ajtók leggyakrabban fából készültek, vízszintes rácsokkal, jellegzetes zöldre festve.
- Kandalló (kandalló): A család szimbóluma és az élet központja. Az északi részeken (Bukovica) a tűzhelyek a padló szintjén vannak, míg dél felé (Konavle) idővel megemelték őket, hogy megkönnyítsék a háziasszony munkáját.
- Kémények (fumar): A tetőkön szobrászati formák találhatók, amelyek a füst elvezetését szolgálták, az egyszerű kiemelt panelektől a déli oldalon található összetett kéményekig.
Vidéki hangulat és kert
Az élet nagyrészt a szabadban zajlott. A házakat gyakran csoportosították bíróságok, zárt vagy félig zárt egységeket alkotva. A kert legfontosabb részei a következők voltak:
Sopes: Kőpadok szőlőtőkék (odrine) vagy fák, például koštela és eperfa árnyékában, ahol a család és a szomszédok nyári estéken társasági életet éltek
Ciszternák és kutak: Kulcsfontosságú a száraz karszt vízellátásához.
Miért fontosak ezek az elemek ma?
Mindezek az elemek – a tömör kantonoktól és balaturoktól a szobrászati fumarekig – nemcsak a múlt nyomai, hanem alapvető értékek, amelyeket mi is modern, moduláris formában építjük meg Önnek. Modern technológia és energiatakarékos anyagok felhasználásával a dalmát vidék autentikus szellemiségét egy azonnal beköltözhető otthonná alakítjuk. Másolataink bizonyítják, hogy a hagyománynak nem kell törékenynek vagy igényesnek lennie; olyan tereket építünk, amelyek úgy néznek ki, mintha mindig is ahhoz a karszthoz tartoztak volna, amelyen állnak, miközben a 21. század legnagyobb kényelmét és biztonságát nyújtjuk Önnek.
